Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az alábbiakban a romániai jogrendszer szerinti rehabilitáció lesz bemutatva.
A rehabilitáció az elítélt büntetőjogi ítélet előtti társadalmi helyzetének helyreállítását jelenti. A rehabilitáció kiterjesztett elnevezése „mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól”. Az ítélet következményei ilyenkor elvileg megszűnnek. A rehabilitáció mindig a büntetés kiszabása után, az idő múlásával és az anyagi kötelezettségek teljesítését követően történik, adott esetben.
Ezért, amikor rehabilitációról, avagy mentesítésről beszélünk, mindig a pénzbírsággal vagy szabadságvesztéssel sújtott személy helyzetének utólagos megváltoztatására gondolunk, ezért a tárgyalt eseteink első feltétele az ítélet.
A jogerős ítélet hivatalból iktatva van a rendőrségi nyilvántartásban, ezen belül a bűnügyi személyi nyilvántartásban. A rehabilitáció célja a „tiszta lap” megszerzése, vagyis egy beírások nélküli erkölcsi bizonyítvány.
A rehabilitáció iránti kérelem benyújtásához egy bizonyos időszakot, az ítélethozatal dátumától számított időtartamot, valamint bizonyos feltételeket kell teljesíteni. A rehabilitációs (mentesítési) időszakok a bíróság által a jogerős büntetőhatározatban kiszabott büntetés típusától és időtartamától függően eltérőek. Tehát, általában a büntetés letöltése után kell eltelnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy a mentesítés legfontosabb alapfeltétele teljesüljön.
Mit jelent mentesítés a törvény erejénél fogva?
A törvény ereje általi rehabilitáció automatikus és három fő esetben történik meg: büntetőjogi pénzbírság esetén, felfüggesztett szabadságvesztés esetén, valamint végrehajtással járó (letöltendő) szabadságvesztés esetén, ha az utóbbi tartama nem haladja meg a 2 évet.
A büntetőjogi pénzbírság esete. A rehabilitáció a pénzbírság megfizetésétől számított 3 év elteltével következik be. Ezért a 3 éves rehabilitációs időszak a pénzbírság kifizetésétől kezdődik, nem pedig a pénzbírságot megállapító jogerős bírósági határozat meghozatalától.
A felügyelet alatti végrehajtás felfüggesztésével járó szabadságvesztés esete. Ebben az esetben a rehabilitációs (mentesítési) időszak a próbaidő leteltének napjától kezdődik.
A jobb megértés érdekében meg kell jegyeznünk, hogy minden felfüggesztett szabadságvesztés két fő elemet tartalmaz. Az első elem a szabadságvesztés tartama, például 2 év. A második elem a felügyelet (próbaidő) időtartama, például 3 év.
Amint a fenti példából látható, a felügyelet időtartama eltérhet a szabadságvesztés mértékétől, vagy megegyezhet azzal (például 2 éves szabadságvesztés esetén a felügyelet időtartama 2 vagy 3 év lehet).
További pontosításra szorul, hogy a két időtartam párhuzamosan fut. Mind a potenciális és felfüggesztett szabadságvesztés, mind pedig a próbaidő (felügyelet) a jogerős elítélés pillanatától kezdődik. A felügyelet időtartamának leteltekor kezdődik a 3 éves jogi rehabilitációs időszak.
A végrehajtással járó szabadságvesztés esetén, amely nem haladja meg a két évet, magát a büntetést a bebörtönzés pillanatától a büntetés végrehajtásáig kell számítani. A „büntetés végrehajtása” alatt a törvény a kiszabott büntetésre utal, függetlenül attól, hogy a vádlottat feltételes szabadlábra helyezték-e a teljes szabadságvesztés letöltése előtt.
Miután a büntetés letelt, tehát végre lett hajtva, újabb három év után az elítéltet törlik a nyilvántartásból és az érintett személy tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal fog rendelkezni.
Hogyan történik a törvény ereje általi rehabilitáció?
A rehabilitáció a három fentebb felsorolt esetben hivatalból (automatikusan) történő mentesítést jelent, anélkül, hogy bármilyen kérelmet kellene megfogalmazni vagy iktatni.
A fentebb bemutatott határidők leteltét követő napon a Rendőr-felügyelőség Megyei Bűnügyi Nyilvántartó Szolgálata „tiszta” erkölcsi bizonyítványt állít ki az elítélt személy (a rehabilitált korábbi elítélt személy) személyes kérésére. Az így kiállított erkölcsi bizonyítványban még a rehabilitáció ténye sem jelenik meg, mintha az egykori elítélt sohasem lett volna rovott múltú.
Ezért a törvény általi rehabilitáció esetén nem nyújtanak be mentesítési kérelmet, nem zajlik bírósági eljárás, és nem születik bírósági határozat a mentesítést illetően.
Bírói rehabilitáció (mentesítés). Rehabilitációs határidők a román büntetőjogban.
Ha a büntetés büntetés-végrehajtási rendszerben végrehajtandó szabadságvesztés és az ítélet két évnél nagyobb (hosszabb) szabadságvesztést szab ki, a törvényerejű automatikus rehabilitáció nem történik meg.
Románia Büntető Törvénykönyvének 166. cikke rendelkezik a rehabilitációs határidőkről, a bíróság által kiszabott szabadságvesztés időtartamára alapozva, és nem az elkövetett bűncselekményért büntetésként előírt törvényi felső tételekre (mint például az elévülési idő esetében).
Ebben az esetben, azaz két évnél hosszabb szabadságvesztés esetén az elítélt személyt a bíróság kérelem által rehabilitálhatja (vagyis a bíróság elrendelheti a mentesítést), a következő határidők letelte után:
- 4 év, ha a bíróság által kiszabott büntetés 2 évnél nagyobb, de legfeljebb 5 év;
- 5 év, ha a bíróság által kiszabott büntetés 5 évnél nagyobb, de legfeljebb 10 év;
- 7 év, ha bíróság által kiszabott büntetés 10 évnél nagyobb, vagy ha az életfogytiglani szabadságvesztést szabadságvesztéssel enyhítették vagy helyettesítették;
- 10 év, ha az életfogytiglani szabadságvesztés kegyelem folytán végrehajtottnak tekintendő.
A fent bemutatott esetekben (kivéve az életfogytiglani szabadságvesztés esetén a 10 éves időtartamot) a rehabilitációs időszak a büntetés teljes végrehajtásának napjától kezdődik. Tehát, ahogy már bemutattuk, a fenti időszakok nem a feltételes szabadlábra helyezés napjától kezdődnek, hanem attól a naptól kezdve amikor az elítélt feltétel nélküli szabadlábra helyezés nélkül szabadult volna.
A büntetés teljes végrehajtása a jogerős bírósági határozatban kiszabott teljes büntetés letöltését jelenti. Ehhez a büntetéshez hozzáadódnak a fent bemutatott időszakok, és ekkor beszélhetünk a bírói rehabilitációs határidő teljesüléséről. A fentebb bemutatott (Románia Büntetőtörvénykönyvének 166. szakaszában felsorolt) határidők a teljes büntetés tartamának letelte után kezdenek folyni. Mikor a 166. szakaszban felsorolt alkalmazható határidő is betelt, be lehet nyújtani (iktatni lehet) a mentesítési kérelmet.
A rehabilitáció (mentesítés) kedvezményének megadása azonban nemcsak határidőhöz, hanem más feltételekhez is kötődik, amelyeket az alábbiakban fogunk bemutatni.
Bírói rehabilitáció (mentesítés). A törvény által előírt feltételek.
A Büntető Törvénykönyv 168. cikke egy negatív és két pozitív feltételt ír elő, amelyeket a volt elítéltnek teljesítenie és bizonyítania kell, amikor rehabilitációs kérelemmel fordul a bírósághoz.
A negatív feltétel az a követelmény, hogy a kérelmező (a rehabilitációt kérő) ne kövessen el bűncselekményt a rehabilitáció kérelmezésének tárgyát képező büntetés letöltése után és a rehabilitációs határidő közben.
A pozitív feltétel annak megállapítása, hogy a rehabilitációt kérelmező kifizette az összes olyan tartozást, amelyre az ítélet kötelezte. A Büntető Törvénykönyv az ilyen kötelezettségek két kategóriáját említi: a bírósági költségeket és a polgári jogi kártérítési kötelezettségeket.
A bírósági költségek általában a büntetőeljárás vagy a bíróság előtti büntetőeljárás által okozott anyagi költségeket foglalják magukban. Ez a kategória nem tartalmazza a rendőrök vagy a bírók munkájának ellenértékét, akik az ügyben dolgoztak, mivel ezek a személyek az állam által fizetett fix havi díjazásban részesülnek. Azonban, a felhasznált papír, az iratanyag összeállításához használt anyagok megfelelő értéke, a hang- vagy videofelvételek, az üzemanyag-fogyasztás stb. ebbe a kategóriába tartozik. Ide tartoznak a szakértői vélemények, a helyszíni vizsgálatok, a tanúk és tolmácsok díjazása, a bizonyítékok tárolása és egyéb hasonló költségek. Az elítélési határozat természetesen részletesen és pontosan feltünteti mindezen költségek összegét.
A bűncselekmény által okozott anyagi és erkölcsi károk (polgári jogi kötelezettségek) azok a pontos összegek, amelyeket szükségszerűen a jogerős bírósági ítéletben vagy határoznak meg. Ezek a polgári jogi kötelezettségek jelenthetnek egy átfogó összeget, amelyet közvetlenül a tárgyalás után (vagy később) kell fizetni, de lehetnek havi összegek is (részletek), amelyeket a polgári feleknek (károsultaknak) kell fizetni.
Ez a kategória magában foglalja az áldozatok kórházi költségeit is, amelyeket klinikáknak vagy kórházaknak, valamint a biztosítótársaságok javára kell fizetni, természetesen csak akkor ha erről maga a jogerős ítélet rendelkezik.
Minden kötelezettség megfizetésének igazolása a kérelmezőt, azaz a rehabilitációt kérőt terheli. Elméletileg a kérdés egyszerűnek és egyértelműnek tűnik. Kifizette-e a kérelmező ezeket az összegeket vagy sem?
A valóságban a bizonyítékok gyakran dokumentumokon, általában nyugtákon alapulnak, amelyeket négy, öt vagy akár tizenöt évvel ezelőtt állítottak ki. Például, egy 11 év börtönbüntetésre ítélt vádlott az elítélés után azonnal kifizette a bírósági költségeket vagy a kártérítést. Ebben az esetben csak 18 év után kérheti rehabilitációt. 18 év után pedig, nem mindig könnyű a kifizetéseket igazoló dokumentumokat megtalálni. Épp ellenkezőleg, egy ilyen feladat gyakran meglehetősen nehéz lesz.
A törvény által biztosított kivétel a bírósági költségek vagy a polgári jogi kötelezettségek megfizetésének lehetetlensége esetén.
Láthattuk, hogy a bizonyítási teher a rehabilitációt kérő kérelmezőre hárul. Fontos megemlíteni azonban, hogy az elítélt személy jóhiszeműségét is figyelembe veszi a büntetőtörvény, olyan esetekben, ha a kárterítést lehetetlen vagy nagyon nehéz kifizetni.
A bírói gyakorlatban kizárták azokat az eseteket, amikor a pénzügyi kötelezettségek kis összegűek. Ez igazságtalannak vagy méltánytalannak tűnhet első látásra. Mit értünk az alatt, hogy a rehabilitáció kedvezményét nem kapja meg az, aki nem fizet 2000 lej összeget, és egy másik, akinek 200 000 lej a kifizetetlen tartozása, rehabilitációra kerül? A valóságban a bíróságok egyébként nem követnek el igazságtalanságot, mivel a kis összeg könnyen megszerezhető (kölcsön, napi munka stb.), míg a nagy összegek kifizetése nem könnyelműséget, hanem éppen ellenkezőleg, valós lehetetlenséget jelent.
Figyelembe kell vennünk az elítélt személy valós helyzetét is. Miután elhagyja a börtönt, az erkölcsi bizonyítványa nem tiszta. Így az elhelyezkedési esélyei rendkívül alacsonyok. Sajnos az államnak nincsenek igazán programjai a büntetésüket letöltöttek társadalmi integrációjára.
Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a kérelmezőt terheli annak bizonyítási terhe, hogy az ítélet vagy a bírósági határozat által megállapított pénzügyi kötelezettségek nem teljesíthetők. Ezért a rehabilitációt kérő személynek tanúk meghallgatását kell kérnie, akik tanúsíthatják, hogy a kérelmező napszámosként dolgozott a legalapvetőbb szükségletek kielégítése érdekében, és amikor nem dolgozott, a családjától kapott tartásdíjat. Más esetekben bizonyítékok is benyújthatók, például arra vonatkozóan, hogy a magánfelek nem találhatók meg sem a kártérítés megfizetése, sem a kártérítés megfizetésének elismerése érdekében, a bizonyító okmányok hiányában.
A kártérítésről lemondó magánfelek helyzete is írott bizonyítékok által bizonyítható.
A bírósági rehabilitáció különösen fontos az elítélt személy számára. Annak érdekében, hogy elfogadható rehabilitációs kérelmet fogalmazzanak meg, amelyet bíróság előtt meg lehet védeni, ajánlott ügyvédet megbízni. Természetesen, egy ügyvéd pénzbe kerül, és nem az állam biztosítja hivatalból, de egy jó szakmai tudással rendelkező védőügyvéd segítségével csökken a rehabilitációs kérelem elutasításának kockázata, megkíméli az idegi kimerültségtől, és kiküszöbölhető az, amit köznyelven „hiábavalóságnak” nevezhetnénk.
Ráadásul a rehabilitációs kérelem elutasítása esetén a Büntető Törvénykönyv (170. cikk) külön szankciót ír elő. Ha a rehabilitációs kérelmet elutasítják, új kérelmet csak egy év elteltével lehet benyújtani. Az egyéves időszakot pedig nem az elutasított kérelem benyújtásának, hanem az elutasító határozat napjától számítják. Így az elítélt akár két-három évet is elveszíthet, amit a bíró előtti felesleges megjelenések kísérnek.